MÚLTTURKÁSZ17

MÚLTTURKÁSZ17

1895 és a mozi megszületik

2017. augusztus 28. - kölyökidő

1895

Ebben az évben tartották az első nyilvános filmvetítést egy párizsi kávéház alagsorában.
 A tudomány közel sem tulajdonit akkora jelentőséget ennek a  ténynek, mint amit megérdemel. Sokkal többet írnak a technikai kialakulásáról, különféle kísérletekről, mint a hatásáról. A mozi a tudomány szemében valami léha dolog. 
Megjegyzem, maga Lumiere Auguste is így nyilatkozott hatalmas jelentőségű találmányukról:
fratelli_lumiere.jpg
„A találmányom […] használható, mint egyfajta tudományos kuriózum, de ezen kívül semmiféle gazdasági haszna nincsen.” 
Monsieur Auguste  ebben igen nagyot tévedett.

Hazai példa:

"A Lumiere-cég 1896 május 10-től rendszeres vetítéseket kezd a Royal Szálló kávéházában. Naponta több előadást tartanak 50 krajcáros belépődíjjal. 1896-ban a budapesti mulatókban és kávéházakban terjed a kinematográfia, 1897-ben már vidéken is. A vetített kép kezdetben elsődlegesen a nagyvilág szenzációinak olcsó konzervjét jelenti: egzotikus tájakat, nevezetes eseményeket, tréfás jeleneteket és híres szépségeket bemutató képek láthatók a kávéházi műsorokban. A század első évtizedében önállósul a magyar moziszakma, a mozgókép más szórakozóhelyek egyik attrakciójából a szórakozóhely új, önálló típusává válik."  INNEN

A mozi siker lett!

 Kitérő: Gondolom közismert, hogy a mozi szó eredetileg a mozgófényképszínház kifejezést használták, majd ez egyszerűsödött mozgóképszínházzá, ebből keletkezett a mozi szó, szóképzéssel a diri-, cigiféle szavakhoz hasonlóan. A Vígszínházban 1907-ben bemutatott Kálmán Imre – Heltai Jenő: Dal a moziról (közkeletűen Berta a moziban) című kuplé refrénje népszerűsítette az új kifejezést.

„S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,

Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.”

Persze vannak kötözködők, akik a movie magyar megfelelőjének gondolják, de nem hiszem hogy a 20. század első évtizedében olyan sokan beszéltek angolul, hogy ez jogos felvetés lenne, csupán a hangzás egybeesése itt tényleg a véletlen műve. Maradjunk Heltainál és a mozi mozi mozinál!

 

 Vissza a kezdetekhez!

A közbeszéd szerint az első film 

A vonat érkezése – 41”

Jó tudom, és önök is tudják, hogy nem A vonat érkezése volt az első film, de ennek a legjobb a sajtója, úgyhogy a köztudatban ez él, mert ehhez lehet egy jó kis bulvár sztorit is párosítani, a rémülten sikoltozó nézőkről, akik  a feléjük közelítő gőzmozdony láttán felugráltak  rémületükben.

 ( Egyébként a film operatőrének tehetségét dicséri, nagyon jó helyre tette le a kamerát, pontosan tudta, hogy így fokozhatja a hatást. Ezek a régi filmesek értették a dolgukat. 

Megszületett a technika és egyszerre lettek emberek, akik tudták használni. 
Én mindig elképedek pl. Melies: Utazás a Holdba c. remekén. Micsoda trükköket használ 1902 – ben! 
Akinek ideje és érdeklődése engedi, nézzen bele, és vegye elő a 110 évvel ezelőtti szívét, eszét, úgy nézze


 http://youtu.be/vZV-t3KzTpw )

Vissza a vonat érkezéséhez: akit érdekel, az sok megfigyelnivalót láthat ezen a 41” es filmen. Kiváló dolgozatot lehetne íratni belőle történelem órán.

Ahogy a valóban első film is számtalan tanulsággal szolgál

A MUNKAIDŐ VÉGE

Ez is 40 ’’ körül van, /ennyit engedett a nyersanyag hosszúsága./
A filmben Lumierék saját, fényképezéshez használt lemezeket készítő gyárából jönnek ki a munkások – főként a munkásnők.. 
Milyen kérdések merülhetnek fel?
 - milyen sorrendben jönnek?
- hogyhogy csupa nő?
- lányok, vagy asszonyok
- Ha asszonyok, ki van a gyerekekkel, 
- ki főzi a vacsorát,
-  mit dolgozik a férjük .. 
Hosszan sorolhatnám, a kalapviseléstől a kötényeken át, a néhány férfi szerepéig. Kiváló szemléltető anyag történelem órán. 
S ma, amikor az interneten szerencsére majdnem minden hozzáférhető, semmi akadálya, hogy a filmek is szerepeljenek a szemléltető anyagok között, s hogy a gyerekek is lássák, hogy kezdődött, hogy ilyen is van, és hogy milyen volt egy gyárból kisereglő embercsoport a 19. század legvégén.


A filmnek több változata is van, beleszerettek a témába, évszakonként felvették, más gyárak előtt is. Valódi dokumentumok. Valóban, bár némi rendezgetés nyomai fellelhetők.  Az a kutya minden változatban ott futkos – nem valószínű, hogy akkor is ezt tenné, ha nem beszélték volna rá erre.  Ezenkívül, ha azt figyeljük, hogy ki, merre megy, néha látunk némi bizonytalanságot. Gondoljunk bele, ha tudom, hogy hol lakom, ez nem szokott előfordulni, csak akkor, ha mondták, hogy maga kérem ott balra menjen, mert úgy van ritmusa a képnek. Vagy valami hasonlót.
Ezek persze feltételezések és a lényeg szempontjából nem számítanak, csak ha szemfüles az ember, észrevesz apróságokat. 
Következik egy összeállítás:

The Lumiere Brothers' - First films (1895)

Az összeállításban 4 változatban is szerepel A munkaidő vége. c film. Azt mondják az ezzel foglalkozó kutatók, hogy az egykocsis változat volt az első. 
Látható benne az első gag film : A megöntözött öntöző
A kisbaba reggelije,  a kártyázó urak,  a hajóról kiszállók...

És egy vicces egyszerű trükk – amikor a fal lebontását visszafelé is levetítették.

 Lehet, hogy ezen Önök csak elhúzzák a szájukat, hiszen még meg sem születtek, már láttak ilyent, de ez akkor nagyon furcsa s kacagtató volt.

És ez még csak a kezdet

 A Lumiere testvérekről, és a mozi születéséről olvashatnak ITT

Báron György cikke ugyanerről a témáról szól

És a hitelességről http://www.netstudio.hu/arthur/media/hiteles.htm - Az írás szétszórt, nem jelöl meg forrásokat, kissé cinikus, de gondolatébresztőnek jó olvasmány, egy szakdolgozat , Önök ne használják szakdolgozathoz

És ez már a következő fejezethez vezet

Bevezető

http://youtu.be/b74si_dogPU

Amikor a főcím montázs végén a kisfiú kiabálja, hogy KEEEZDŐDIK, nyitott somogyi hosszú e – vel, az nekem egy egész világot idéz fel, a hatvanas évek világát, a kevés televízióval, a falusi otthonossággal, az első amerikai rajzfilmsorozattal, ami átjutott a béketábor televízióinak képernyőjére is. Önöknek, mostani egyetemistáknak valószínűleg semmi mást nem jelent, mint egy filmből kivett szó, ami az előadás kezdetét jelzi

Önök már kutatási területként néznek erre a korra....

Kutatási, vizsgálódási területünk a film és a televízió

 Kérdésünk: Hogyan lehet felhasználni a mozgóképművészet alkotásait a kutatásban és a tanításban.

 Ezt nézzük meg néhány példán keresztül.

Azt leszögezhetjük, hogy a 20. század nem ismerhető meg a filmjei nélkül.
A  film olyan, mint a múlt egy megkövesedett darabja, jó nyomozó kutatóként kell bánni vele.

Ráadásul a film nemcsak tükrözi a valóságot, hanem formálja is azt. Ez  a visszahatás különösen megerősödött a televízió elterjedésével. 

A fentiek igazolására többféle műfajból hozok példát.

Az első alkalommal beszélünk a film születéséről,  a némafilmekről, a filmhíradók hitelességéről.

Megnézzük, miről árulkodnak az első hangosfilmek és egy az ötvenes évek 

közepén készült sikerfilm.
A második részben a hatvanas évek dokumentarista alapú játékfilmjeit taglaljuk.  
Majd a legvégén a kereskedelmi televíziózás által létrehozott új műfajok megtévesztő átveréseiről ejtünk szót.

Az egész területre érvényes, hogy nem könnyű elválasztani a hitelest az alkotó szándéka szerinti valóságtól. Meg kell válogatni a filmeket. Nem az u.n. művészfilmek közül kell választani, mert azok általában a művész belső világát, vagy a koránál előbbre mutató szándékát tükrözik. A sikerfilmek, a hétköznapi, a kommersz a mi területünk.

Azt is tudnunk kell, hogy a film, a tévé a befolyásolás művészete. Legtöbbször az alkotók valamilyen célból készítik a művet, valamit be akarnak ültetni a nézők fejébe, akár saját kedvük szerint, akár / gyakran/ valamilyen felsőbb utasításnak vagy a közhangulatnak engedve. A hitelesség látszatát keltő hazugságoktól sem riadva vissza.

Meg tudják csinálni, tehát megcsinálják.

Ezt nem könnyű kimutatni a régebbi filmekben, de szinte kézzel fogható a ma televíziós művészetében.

A 21. században ez szinte már napi rutinná vált, hiszen valóságnak álcázott, megrendezett valóságsókat látunk, hitelesnek beállított celebeket bámulunk, vagy a számítógép virtuális világába burkolózva hisszük azt, hogy amit látunk és csinálunk az a való világ része.

A facebook milliós rajongó tábort összeszedő, rémséges, manipulált kisfilmjei hódítanak.

Szerencsére nem ez a témánk, mert képtelenség lenne szelektálni köztük, legyen ez a kétszáz év múlva kutatók gondja. 
Azt remélem, ha kicsit beszélgetünk régi filmek kapcsán, talán ahhoz is közelebb kerülünk, hogy Önök ne essenek bele a valóságnak álcázott hétköznapok csapdájába.

 A filmek itt vannak. Sokféle műfajban kínálják a kutatóknak magukat.

S hogy Asimovot idézzük: 

A VÁLASZOK KÉSZEN VANNAK, 
CSAK JÓL KELL KÉRDEZNI

 Másik választott feladatunk, hogy kiránduljunk a filmkészítés területére. Arra biztatnék minden jövendő kutatót és tanárt, hogy akarjon videókat készíteni, és ne csak száraz anyagközlő felvételeket, hanem  nagyobb közönség előtt is vetíthető, élvezhető videókat.

  PÉLDÁK

Tegyük fel, hogy a hatvanas évek elejének korrajzát kell felvázolnunk.
A sok adat mellett természetesen filmeket is  használunk a feladat megoldáshoz.
Olyan filmeket, amik ebben az időszakban játszódnak.

Találunk két filmet 1962 –ről. Mindkettő sikerfilm. 

ESŐS VASÁRNAP
62451_1.jpg
fekete-fehér, magyar romantikus dráma, 97 perc, 1962 
 rendező: Keleti Márton
Egy cikk a filmről - a filmhu oldaláról

 

CSINIBABA
csinibab.jpg
színes, magyar zenés vígjáték, 100 perc, 1997 

Rendező: Tímár Péter
Kritika: Népszabadság, 1997. február 13. Ilyenek voltunk

Melyiket  választjuk?

Az Esős vasárnap c. film 1962 –ben készült, s ekkor is játszódik. A Csinibaba 1997 –ben készült és 1962 ben játszódik. Mind a két film szereplői ugyanarra a kimitudra készülnek.

Azt hiszem nem nagy dolog kitalálni, hogy a 62 -ben készült  filmet választjuk.

A szereplők külső megjelenése, a város, a szokások,  a beszédmodor hiteles, hiszen a szereplők akár a saját ruháikban,  saját frizurájukkal is játszhattak volna. 

A korabeli kritikákból tudjuk, hogy ez az akkori tinédzserek számára fontos  film volt, feltételezhetjük,  hogy általános, széles körben elterjedt érzéseket, gondolatokat, elvárásokat tükröz.

Az 1997 –ben készült Csinibaba 1962 -ről szól, de sokkal inkább az 1997- ben az értelmiség köreiben uralkodó vélemény erről a korról, mint a kor hű tükre.

Egyébként érdemes megnézni, e két fim kapcsán, milyen hamar le lehet bukni külső jegyeken...

Milyen nagy meglepetések érnének bennünket, ha régebbi korokban is lett volna már mozgókép.

 Másik példa a hitelességről: nézzünk két olyan filmet, ahol nem a régebbi  kort akarták felidézni, hanem a történetet hozták át egy másik korba.


MESEAUTÓ 1935 /MESEAUTÓ 2000

Az 1935 -ben készült  Meseautó c. sikerfilmnek egyik kulcsjelenete, amikor Halmos úr a kávéház teraszán ülve, meglátja a kis gépírókislányt kiszállni a vezérigazgató luxusautójából, amit egy sofőr vezet, aki, mi tudjuk, a vezérigazgató maga,  de Halmos úrban ez fel sem merül, hiszen egy sofőrt lát egyenruhában, sapkával.. rá se néz, hiszen az csak egy sofőr...

Milyen sokat mond ez a kis jelenet a korról, a viszonyokról,...
meseau11.jpg

Készült ennek a filmnek egy új változata 2000.-ben

Sokmindent megváltoztattak, de ezt a jelentet szó szerint átvették az eredeti filmből. Egy baj van ezzel. Az 1935 –ben készült  filmben Halmos tejesen normálisan viselkedik, A mai Halmos totál hülye kell legyen, ha nem  ismeri fel a hölgy mellett ülő trikós, vigyorgó fickóban a vezérigazgatót, aki ráadásul munka közben is trikóban jár, és csak a vak nem látja, hogy ő az.

maimesea2.jpg

___________________________________________________________________________

ESŐS VASÁRNAP

 fekete-fehér, magyar romantikus dráma, 97 perc, 1962 

rendező: Keleti Márton
forgatókönyvíró: Pongrácz Zsuzsa
zeneszerző: Fényes Szabolcs
operatőr: Vagyóczky Tibor
vágó: Boronkay Sándor

szereplő(k): 
Polónyi Gyöngyi (Balázs Ági)
Tordai Teri (Bakonyi Olga)
Halász Judit (Korompai Ica)
Mécs Károly (Kaszás Pali)
Páger Antal (Ági apja)
Béres Ilona (Hegedűs Erzsi)
Komlós Juci (Ági anyja)
Kálmán György (fényképész)
Bodrogi Gyula (Várday)
Földi Teri (Várdayné)
Tábori Nóra (Bakonyiné)

Egy cikk a filmről - a filmhu oldaláról

________________________

 CSINIBABA
színes, magyar zenés vígjáték, 100 perc, 1997 

rendező: Tímár Péter
író: Márton Gyula
forgatókönyvíró: Tímár Péter
operatőr: Szatmári Péter
jelmeztervező: Pártényi Zsuzsa
zene: Kispál és a BorzBágya AndrásFényes SzabolcsMajláth Júlia,Nádas GyörgyTamás Deák
producer: Rózsa János
vágó: Tímár Péter

szereplő(k): 
Gálvölgyi János (Simon bá')
Reviczky Gábor (Cézár)
Andorai Péter (Purábl Kúnó)
Pogány Judit (Kalauznő)
Igó Éva (Margit)
Kovács Vanda (Etelka)
Lázár Kati (Ernestin)
Molnár Piroska (Aranka)
Almási Sándor (Attila)
Németh Kristóf (Félix)
Nagy Natália (Mancika)
Cseh Tamás (Angéla apja)

Kritika:
Népszabadság, 1997. február 13.: Ilyenek voltunk

Az előadás anyaga word formátumban innen letölthető

süti beállítások módosítása